Miből készül az eperfagyi? Miből készül a gyümölcs ízű szörp? Van-e vitamin a szintetikus vitaminokban? És a kávé? - látott valaha igazi kávészemeket?
Jobb, ha nem tudja!
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".
Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatva ízlelésünket.
Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.
Hadd szúrjak be ide egy kis viccet:
Apuka kényelmesen fekszik a heverőn és nézi a tévét. A két éves kislánya konyhásat játszik. Egyszer csak kimegy a szobából majd visszajön és az edénykéjében elkezd kevergetni egy kis vizet. Odamegy apukához és odanyújtja neki sejpitve : - Neked fösztem távét! Apuka – elmerülve a tévé bűvöletében kedvesen elfogadja a kislány játékát. Anyuka bejön a konyhából és elgondolkozva figyeli a történteket , s mikor a kislány nem hallja megdöbbent szavait megkérdezi apukát. - Te apus olyan jó ízűen nyelted le azt a „távét” de tudod hogy a lányunknak az egyetlen hely amit felér és ahonnan vizet tud meríteni az a WC kagyló?
TE TUDOD HOGY AMIT ESZEL ISZOL HONNAN SZÁRMAZIK?
Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.
(A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!) Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.
Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.
A Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.
A csalafinta íz trükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.
Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.
A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer.
Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt. Hátborzongató tendencia!
Bár a szerző többnyire a Németországban és az Egyesült Államokban uralkodó helyzetet írja le, Magyarországon mindez szintén a mindennapok részévé vált. A boltjaink polcait megtöltő élelmiszerek dúskálnak az aromákban és egyéb adalékanyagokban. Az európai Unióhoz való csatlakozás reményében hazánk kritikátlanul átvette az élelmiszerekről szóló törvényeket. Az élelmiszerek vizsgálatára, engedélyezésére, jelölésére, és ezen belül az aromák és egyéb anyagok feltüntetésére vonatkozó rendeletek megegyeznek a Németországban és Európa más részein érvényes szabályozással.
Az aromagyártás technológiáinak fejlődése kétség kívül hasznos az élelmiszeripar számára: a dolgok olcsóbbak lesznek. Így süllyedt például egy bizonyos őszibarack íz kilogrammonkénti előállítási költsége a nyolcvanas évekbeli 20 000 dollárról a kilencvenes évek közepére 1200 dollárra. A nyilvánvaló árbeli különbségnek és az aromák iránti növekvő keresletnek köszönhetően a kutatás és a termelés súlypontja időközben erre a területre helyeződött át. Mert ha – mint valamikor – a cseresznyét és az őszibarackot az ízek nyeréséhez fáradságos munkával kellene szedni, préselni, szárítani, eltűnne az árkülönbség.
Az aromákat penészgombákból és a talajbaktériumokból és egyéb mikroorganizmusok anyagcseretermékeiből nyerik; ezek kétségtelenül olcsóbb alapanyagok. Eközben a fogyasztó számára, aki a gyümölcsjoghurt után nyúl, semmi sem változik. Az ipari mikrobák, valamennyien természetes élőlények, így hát az aroma is amelyet kiválasztanak „természetes” lesz. A fogyasztó számára tehát a természetes kifejezés félrevezető, mert a biotechnológiával vagy génmanipuláció segítségével nyert aromák is jelölhetőek ily módon – hívja fel a szerző a figyelmet az aligha elhanyagolható különbségre.
Hülyének néznek bennünket. Az életünkkel játszanak.
Mi döntjük el, hagyjuk-e?
Elgondolkodott-e már azon, hogy mi a különbség a gyümölcsszörp és a gyümölcs ízű szörp között, vagy miért kerül egy svájci eredeti alpesi csokoládé tízszer annyiba mint a kínai piaci, vagy az olcsó gazdaságos tábla csoki? Vajon ugyanaz van mind a kettőben csak az egyik gyártó kapzsibb a másiknál? Lehet-e olcsóbban kihozni a minőséget vagy az olcsó húsnak tényleg mindig híg a leve? Azt tudjuk, hogy a robuszta kávé olcsóbban kihozható mert nem annyira igényes, kevesebb gondozást igényel de ez érződik is az ízében ami miatt az arabica sokkal népszerűbb!
Azt is tudjuk, hogy Afrikában a szegényebb országokban még messze nem bió körülmények között terem a kávé, hanem gyakran erős rovarirtókkal permetezik amiből ha kicsi is benne marad nem lesz egészségünkre! És hogy lehet még olcsóbb a kávé? Ma az ízfokozók és szintetikus élelmiszerek világában elképzelhetetlen a szintetikus kávé?
Mikor a legolcsóbb kávét választja nem-e a betegségére spórolja meg a pénzt?
Ahogy igaz a mondás: Aki sajnálja a pénzt az egészsége megőrzésére az nem számol a betegségek költségeivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése